Pénteken megírtam egy e-mailt neki, akit nem nevezek nevén és nincs köze Harry Potterhez. Feltettem azt a kérdést, amit sose mertem, hogy neki mégis mit jelentett az a pár hónap, míg úgymond együtt voltunk. Nagyon megnyugodtam, mikor elküldtem a levelet, végre ezt is meg mertem lépni. Nem is érdekelt, hogy válaszol-e. De válaszolt, és ha már megtette, annyival megtisztelhetett volna, hogy ír bele némi konkrétumot, nem csak hadovál arról, hogy mennyire szélsőséges időszak volt. Igazából mindegy, az már igazán nem az én problémám, hogy nem tud szembenézni a múltjával, persze könnyebb mindent a szőnyeg alá söpörni. És a pszicho néninek talán igaza is van, hogy emiatt haragszom rá, mert nulla szintű fejlődést mutat. De be kell látnom, ez már tényleg nem az én gondom.

Szóval Húsvét. Ha létezik ünnep, amitől frászt kapok, az éppen ez. Távoli rokonok, ismerősök és ismeretlenek erősen alkoholos állapotban bűzös üvegekkel üldöznek... rémálmaim netovábbja. Ez a karantén ilyen szempontból tökéletesen jött. Sehol senki, csak sütök, tojást festünk a gyerekkel, olvasok, csinálom a kis dolgaimat bármiféle háborgatás nélkül, just perfect. Ja és még egy SK locsolóverset is kaptam online, amire egy kevésbé SK színes tojásos képet kapott az illető és megvolt a húsvéti boldogság. Komolyan, mindig ilyennek kéne lennie.:D

Fotó: Pixabay